Blogjában Gasparus Magnus remek összeálítást közölt az ungvári miniszobrokról, amelyek gombamód szaporodnak a kárpátaljai városban. Nekem mind közül a folyóparti korláton ücsörgő Jon Lord szobrocskája tetszik a leginkább.
A billentyűk nagy mágusa, a Hammond Lordja, legkedvesebb hardrock-bandám alapítója 2011-ben távozott az égi koncertterembe. Annak az intellektuálisabb, mégis érckemény zenei hangzásnak volt az egyik megalkotója, amely a műfaj irányzatai közül legközelebb áll hozzám. Írt nagy slágereket elementáris erejű, dübörgő akkordokkal és pengeéles szólófutamokkal, de írt cizellált szviteket is szimfonikusok számára… Én talán azt szeretem a legjobban, ami a kettő között van. Ha felhangzik az April oboája vagy a Child in Time csúcspontján abbamarad a visítás, bennem megszólal valami néven nevezhetetlen.
Jóleső érzéssel tölt el, hogy Ungváron áll, vagyis ül ifjúkorom nagy bálványának metálszobra.
A hivatkozott két Deep Pulple-szám:
Utolsó kommentek