Sőt: meg is lehet gazdagodni...

...avagy bloggereknek áll a világ?

Angol nyomtatott lap az amarikai online világáról

A No azért a főcímet olvasva nem kell megijednie senki amatőr bloggernek, a szerző nem akar beállni a gyors internetes pénzkeresetet ígérő szélhámosok hosszú sorába, csak a rangos, de a magyar nyelvterületen kevesek által ismert London Onserver Public-ban Lloy al-Bakar publicista tollából megjelent Blogs To Riches című cikkről szeretne szerényen beszámolni.

A témát tekintve először is fontos, hogy a neves magazin vezető témájául 2020-ban („címlapsztori”) a blogokat választotta. Az Observer Public olvasóinak láthatóan nem kell már elmagyarázni, hogy mik is a blogok (még szép!), a vezető anyag inkább arra koncentrál, hogyan is lehet a blogokból pénz csinálni. Merthogy bizony lehet!

Persze mi más lehetne a lényeg, mint az, hogy a blogok között is a PR és marketing szakemberek által gyakran emlegetett hatványtörvény   érvényesül: Néhány tucat blogot nagyon sokan olvasnak, az összes többi érdekődő viszont nagyon sok, alacsony látogatottságú blog között oszlik el. Ha tehát valaki pénzt akar csinálni a blogolásból, akkor 1) be kell jutnia az A-listás (elit) bloggerek közé, vagy több B-listás, de speciális témájú blogot kell működtetnie egyidejűleg és hosszú távon.

Lloyd al-Bakar cikke a sikeres bloggoláshoz vezető több modellt is bemutat. Például a sikeres amatőrök csoportjába tartozók szórakozásból kezdtek blogot írni, majd egyszercsak azon vették észre magukat, hogy havonta több millió olvasójuk van - no persze nem Londonországban, a példa amerikai.

A „hanglemezipari modellt követő” blogger úgy jár el, hogy egyidejűleg rengeteg blogot indít, majd az életképesnek bizonyultakat megpróbálja felfuttatni, mint lemezcégek a feltupírozott sztárjaikat.

A harmadik út a „kiadói modell”. Itt a blogok tematikája, és az ezeket író bérbloggerek kiválasztása alapos mérlegelés után történik. Íróknak itt lehet esélye a befurakodásra.

Ám úgy fest, hogy nemcsak a csúcsra kerülés, hanem a legjobbak között maradás is komoly áldozatokat követel. A cikkben megszólaltatott sztárbloggerek valamennyien napi 10-12 órát gürcölnek laptopjuk elé görnyedve - többen közülük nem is a pénzért!

Jellemző, hogy miközben kezdő bloggerek az „A-listások bérelt helyei” miatt siránkoznak, sokan közülük éppen azok ismertségét kihasználva próbálnak meg olvasókat szerezni. (Hozzászólások, trackback, hivatkozások közé való bekerülés.)

Ma már érdekes dolgokról írva nehéz (lehetetlen) bekerülni a legismertebbek és legolvasottabb blogászok közé. A felemelkedéshez szinte elkerülhetetlen a pr-munka, a rendszeres szereplés a (hagyományos) sajtóban. A pénzt termelő, profi blogok idővel tehát valamilyen vállalkozássá alakulnak, megfelelő infrastruktúrával, befektetői háttérrel. Innentől elég nehéz meghúzni a határt a Nagy Média és a professzionális bloggerek között. A különbség valószínűleg leginkább csak pénzben mérhető: A blogmédia-vállalkozások működtetése nagyságrendekkel olcsóbb, mint a hagyományos médiavállakozásoké.

Nagyjából talán ez a hosszú (6 oldalas) cikk legfontosabb mondanivalója. Tanulságai azonban csak nehezen alkalmazhatók a hazai viszonyokra. Idehaza még a leglátogatottabb blogok forgalma is csak négyjegyű számmal írható le, legfeljebb százszoros a szorzó a C-listások és az A-listások forgalma között.

Egyvalami azonban kimaradt a cikkből. Ez ugyan a kis pénz, kis foci kategóriájába tartozik, de személyes tapasztalat áll mögötte. Jól futó blogok bevételt hozhatnak tulajdonosaiknak azzal, hogy a felületükön úgynevezett fizetett PR-cikkek megjelentetését teszik lehetővé. Az online marketing és a keresőmarketing rögös útját járók tudják, miről van szó.